„A gyerekeknek szeretetre van szükségük, megbízható oltalomra,
és olyan felnőttre, aki hajlandó felelősséget vállalni értük.”
Deborah Harkness
A „TIPEGŐ” Szegedi Bölcsődei Alapítvány célja a 0-3 éves gyermekek egészséges testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődése érdekében a szegedi bölcsődei ellátás, mint gyermekjóléti alapellátás színvonalának emelése, a bölcsődék működésének anyagi és szakmai támogatása.
A REpont rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy a visszaváltási díjat a fogyasztók jótékony célra is felajánlhassák, az alábbi lépések szerint:
Ezáltal bárki tudja támogatni a bölcsődébe járó gyermekek egészséges testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, a szegedi bölcsődei ellátás, mint gyermekjóléti alapellátás színvonalának emelését, a bölcsődék működésének anyagi és szakmai segítését.
Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata Bölcsődéi és a „Tipegő” Szegedi Bölcsődei Alapítvány együttműködésben szakmai díjat alapított 2015-ben és minden évben kitüntet egy, az intézménynél dolgozó, kimagasló teljesítményt nyújtó szakembert, ezáltal méltó emléket állítva az Intézmény egykori igazgató főorvosának, Dr Bontovics Erzsébetnek, hogy őrizzék szellemiségét.
DÍJAZOTTAINK:
2025. évben – Heimné Maróti Irma a Hajlat Utcai Bölcsőde kisgyermeknevelője
2024. évben – Fődiné Szegedi Nóra A Vedres Utcai Bölcsőde kisgyermeknevelője
2023. évben – Jacsó Lászlóné a Töltés Utcai Bölcsőde kisgyermeknevelője
2022. évben – Bujdosóné Kiss Katalin a Cső Utcai Bölcsőde kisgyermeknevelője
2021. évben – Rácz Andrásné az Agyagos Utcai Bölcsőde vezetője
2020. évben – Tari Jánosné a Kiskundorozsmai Bölcsőde kisgyermeknevelője
IN MEMORIAM DR. BONTOVICS ERZSÉBET
Dr. Bontovics Erzsébet (Gallasz Lajosné dr. Bontovics Erzsébet) gyermekgyógyász szakorvos 1976-1996 között, nyugdíjazásáig volt a szegedi bölcsődék igazgató főorvosa. A 24 Szeged városi bölcsőde mellett a csecsemőotthon munkáját is irányította. Egész életét a gyermekek szeretete, értük és a családokért érzett felelősség határozta meg. Elhivatott, korszerűen gondolkodó, vezetői és pedagógiai vénával megáldott egyéniség volt, újító a bölcsődei szakma területén.
Országos szinten az elsők között, 1980-ban alapította meg Szegeden a városi módszertani bölcsődét, mely 2013. évi megszüntetéséig meghatározó volt a szakmai munka irányításában, fejlesztésében nemcsak városi, de járási, majd megyei és regionális szinten is. Elsőként alkalmazott pedagógust a módszertani feladatok ellátásához, a gondozónők munkájának segítéséhez. Az elsők között hozott létre speciális csoportot gyógypedagógus alkalmazásával a sérült gyermekek ellátására, korai fejlesztésére. Fontosnak tartotta és támogatta a bentlakásos bölcsőde működését a veszélyeztetett, hátrányos helyzetű gyermekek védelme, fejlődése érdekében. Bölcsődét építetett 1993-ban Kiskundorozsmán, azon időszakban, amikor országszerte bölcsődéket szüntettek meg, és a szükségességét is megkérdőjelezték. Igazgatóként célja volt, hogy a vezetők és a gondozónők korszerű elméleti tudással, család-és gyermekközpontú szemlélettel rendelkező, jó kommunikációs készségű szakemberek legyenek, akik képesek hatékonyan segíteni a gyermekek harmonikus fejlődését, és a családi nevelést. Segítő hivatású szakemberként a rogersi személyközpontú pszichológia híveként kezdeményezte a bölcsődék nyitottabbá válását, a szülőkkel való kapcsolat erősítését, a szülőkkel való foglalkozást. Igazgatása alatt dolgozták ki a módszertani bölcsődében a szülőcsoportos beszélgetések és az egyéni beszélgetések módszerét. Fontosnak tartotta a gyermekek zenei, anyanyelvi, irodalmi nevelését, és tájékozott volt ezen területeken is. Támogatta a vezetői, gondozónői képzéseket, továbbképzéseket, a bölcsődevezetői közösség építését. Bízott a dolgozókban, elvárta és elismerte a jó munkát, a kreativitást. Ismerte és egyenrangú partnernek tekintette munkatársait, tisztelettel és emberségesen bánt mindenkivel. Széles látókörű, művelt ember volt, szeretett olvasni, zenét hallgatni. Példaadóan elöl járt a tanulás, művelődés, önképzés terén. Oktatott gondozói, szakgondozói képzéseken, vizsgaelnök volt, tagja volt a bölcsődei szakmai kollégiumnak, segítette a Magyar Bölcsődék Egyesülete megalakulását. Országos szakmai rendezvényeken rendszeresen példaként említették személyét és az általa vezetett szegedi bölcsődéket, melyre büszkék lehettünk. A ’90-es években nehezen viselte a bölcsődebezárásokat, igyekezett tenni ellene. Új tanulmányokba kezdett, mentálhigiénét, pszichodrámát tanult, és a gyakorlatban hasznosította tudását. Nyugdíjazását követően tevékeny, bölcs, asszonyként családja, gyermekei és unokái körében vigasztalódott. A Magyar Bölcsődék Egyesülete 1996-ban Akócsi Ágnes-díjjal tüntette ki. Egykori munkatársai és tanítványai szeretettel és tisztelettel emlékeznek rá. Életpályája, vezetői egyénisége, igaz embersége példa lehet sokak számára.